Írásaim

 - Olyan jól éreztem magam veled ma! Nagyon szeretem, ha együtt vagyunk! Igazából mást sem akarok. Kicsit olyan, mintha élni sem akarnék nélküled – mondta szelíden Myra.
 - Az nagy baj. Akkor megint elszúrtam – Marshal keserű hangja szétmorzsolta a szelíd szavakat.
Feszült csend lett, amiben hallani lehetett, ahogy Myra remegve veszi a levegőt.
 - Miért?! – kérdezte végül elhaló hangon.
Marshal nagyot sóhajtott.
 - Myra, én nem vagyok jó ember. Csak hatottak rád az érzelmeim. De azok sem jók. Sajnálom nagyon! De sosem tudom teljesen . . .
 - Megijedtél! Igaz!? Félsz a saját érzéseidtől! Nem mered felvállalni.
 - Nem Myra, nem magamat féltem, hanem téged. Én nem vagyok jó ember, és az érzelmeim sem azok. . .

Újra csönd lett. Hosszan kattogott a falióra, ami végül úgy törte meg a csendet újra meg újra, mintha kalapáccsal ütöttek volna valamire. Myra a szomorúságában fulladozott. Összetört, mert még nem értette Marshal szavait.
Végül Marshal kezdett beszélni. Összeszedte magát, nagy levegőt vett, és kicsit kelletlenül, de elkezdte a magyarázatot. . . újra.
Már sokaknak próbálta elmondani, de eddig még soha senki sem értette meg. Félt, hogy Myra sem fogja, és ezzel végleg elveszti őt is. De belekezdett szokásos beszédébe.
 - Ittál már alkoholt, kóstoltad már, igaz? Valamikor valamilyen formában.
 - Hogy jön ez most ide? Egyébként meg igen, ittam.
 - Akkor tudod milyen – folytatta Marshal, nem engedve, hogy kizökkenjen a beszédből.
Az alkoholos italok ízletesek tudnak lenni, jól esik fogyasztani belőlük. Néha egy fáradt, vagy feszült nap végén kikapcsol, felüdít, vagy megvidámít. Feloldja a feszültséget, elveszi a gátlásokat, megnyitja a bensődet, feltárja a titkaidat. Mikor megvidámít, elhomályosodnak az aggodalmaid. Van, aki éppen ezért gyakran fogyasztja. A jó érzés, a gondtalan, felszabadult, könnyed pillanathoz, hozzá lehet szokni. Sokan később függővé lesznek, és már nem akarják a józan világot. Az alkoholhoz járnak kijózanodni, és a valódi világot érzik alternatívnak, valótlannak. Néha már nem tudnak alkohol nélkül élni. Majd alkoholistaként, lassan mindenüket elveszítik, mert ennek a gyilkos méregnek a rabjává válnak . . .
 - Még mindig nem értem Marshal! Mi köze van ennek a mai csodás naphoz!?
 - Bennem van, egy hasonló gyilkos méreg. . . én vagyok az, az érzelmeim, az egyéniségem, a teljes lényem. Mérgező vagyok másokra nézve, és most megmérgeztelek téged is. Ma még azt hiszed jó velem, de függővé válsz, és . . . a végén, elveszíted önmagad, majd mindent, mert az én érzelmeim megmérgeznek. Aztán elveszítelek téged is. . .
 - De ez nem így van Marshal! Te tényleg jó ember vagy, és azt hiszem . . . én tényleg megszerettelek. Pedig én . . . olyat nem szoktam. Ez nálam nagydolog, mert nem bízom senkiben, és nem szoktam szeretni.
Még hogy méreg! Pfh . . .
 - Myra! Sajnálom. Nem tudom, mi legyen most. Olyan vagyok belül, mint az alkohol. Hidd el! Most felvidultál, de ez csak a méregtől van. Az igazság az, hogy az érzéseim kárt okoznak másokban. Megnyílsz, mert nem tudsz mást tenni, mert kényszert érzel erre. Aztán szégyelled magad utána, mert nem is akartad, hogy igazából lássalak.
Jól érzed magad velem, de ha épp nem vagyok, nem tudsz majd mit kezdeni önmagaddal. Kétségbe esel, dühös leszel, ha nem vagyok veled, vagy mikor veled vagyok ugyan, viszont épp legyengültem és nem érzed azt, amit megszoktál. Nem engem szeretsz, hanem az érzést, amit mellettem érzel belül. Aztán felismered mindezt, de akkor már nem tudod elengedni ezt az egészet. Ezért majd önzőnek tartod magadat, bűntudatod lesz, hogy csak kihasználsz. A végén már azt sem tudod igazán, mit is akarsz, hogy velem jobb, vagy nélkülem.
Myra hidd el, mindenkit megmérgezek. Próbáltam vigyázni, távolságot tartani, keveset adni magamból, de elrontottam, veled is elrontottam . . .
 - És ha nekem ez pont így jó? Ha egyáltalán nem zavar, hogy függő leszek?
 - Önként, tudatosan, szántszándékkal senki sem akar alkoholista lenni. Ez egy folyamat, aminek az eleje még jónak tetszik. Nem tudod előre, hogy mi lesz a vége, és nem azt akarod az elején, amivé válik az egész. Csak sodródsz, és megtörténik.
Nem tudom, most mi tévő legyek. . .
 - Most már én sem – szomorodott el Myra.
 - És ha csak keveset „innék belőled”? – hirtelen visszatért arcára a mosoly. Csak keveset és ritkán! Akkor néha megvidámítanád a lelkem, de egyikünknek sem lenne bűntudata. Igaz, csak néha érezném ilyen jól magamat, de néha legalább igen. . .
 - Viszont te többet, és nálam jobbat érdemelsz. Sokkal jobbat. Nem lehetek önző, és nem engedhetek neked ekkora áldozatot. Fiatal vagy, és még sok minden vár rád.
 - Nekem jó lenne így is. . .csak néha, csak picit, csak alkalmanként szeretni. . .jobb lenne úgy, mint sehogy . . .
 - Nagyszerű lány vagy Myra! Még nem láttam hozzád hasonlót! Egy csoda, hogy te megértettél! Pedig eddig még senki. Megbízol bennem, pedig senkiben sem szoktál. Feltennéd rám az életedet? Nem félsz, hogy tönkreteszlek?
 - Marshal! Már tönkre tettek mások. Megfirkált az élet, megkeserítettek a gondok, fojtogat a múlt. Ma elfelejtettem mindezt egy napra. Igen, felteszem rád az életemet. Én leszek az, akinek így is jó vagy. Igen felfogtam, amit mondtál. Szeretnélek szeretni, kinyitni néha a páncélt, amivel véded magad, és a környezetedben élőket. Szeretném, mert megértettelek és elfogadtalak . . .