Az a baj az élettél, hogy mindig csak egy irányba tudsz haladni. Mármint úgy értem, hogy az időben. Szóval az életút olyan, mint egy rendes út, csak nem tudsz visszafordulni. Ha az életidődben valamit hátrahagytál, akkor az ott marad már örökre. Mivel tökéletlenek vagyunk, meg minden, ezt nehéz feldolgozni. Mindig akarunk javítani, bánkódunk a múlt miatt, aggódunk a jövőnkért, ilyenek. Ezért találták ki az időutazás elméletét. Hiú ábránd. Olyan remény, mint a „majd lesz valahogy”. Na, ezzel aztán kint vagyok a vízből! Szóval időutazás nincs, nem is lesz, mert az élet egy irányú, vagy ahogyan azt a LIDL sörösüvegekre írják: egyutas. Ja, nem tudod kétszer lejátszani az életet. Ha dönteni kell, fogalmad sincs, hogy minek mi lesz a következménye. Csak utólag derül ki mindig. Vagyis megtanulhatunk néhány szabályt. Van útmutató az élethez, életvezetési tanácsadó, de még így is sokszor mellényúlunk. Aztán a múlt tágul, távolodik, egyre messzebbre kerülünk a hibától, és egyre reménytelenebbnek látszik a javítás lehetősége. Majd feladva, cipelhetjük a múlt súlyát, mert bizony az ott marad az életünk történetében, meghatározva a jelenünket, és a jövőnket egyaránt. Szóval rossz ez így, de valahol megnyugtató is. Ha lehetne újrajátszani, ha nem csak egyutas lenne, akkor többet hibáznánk (pillangóhatás). Akinek több lehetősége van lejátszani az életét, az visszaélve ezzel többet érne el, vagy több kárt okozna. Esetleg bűntelenül követhetne el aljasságokat, hiszen visszatérve elkendőzhetné azokat. Na, de ez csak a prológ volt.

Szeretem az életet, az életutat a valódi, fizikai úttal jelképezni, néha szemléltetni. Mert tényleg kicsit olyan. Azzal a különbséggel ugye, hogy nem lehet visszafordulni. Igen az életutunk olyan, mintha fizikailag haladnánk valamerre. Változó a táj, változó a sebességünk, útelágazások hoznak döntéshelyzetbe, illetve változhat a társaságunk is, akikkel együtt haladunk. Talán néha elhagyunk valakit, néha pedig utolérünk másokat. Találkozunk emberekkel, és elveszítünk néhány útitársat. Szóval olyan, mint egy igazi út, csak a negyedik dimenzióban. Az is érdekes számomra, hogy a tájat meg tudjuk változtatni a döntéseinkkel, illetve a táj változása döntések elé állít időnként. Tetszik, hogy a személyiségünk változik az életutunkon, és az életutunkat megváltoztatja a személyiségünk. Szóval izgalmas ez az utazás, csak tudni kell élvezni.
Most értünk el a lényeghez! Nagyon szeretem a személyiség teszteket, mert kicsit visszajeleznek, hogy merre is tartunk ezen a negyedik dimenziós egyutas túrán. A kedvencem az erdő teszt, amire most eljöhetsz velem, ha szívesen csatlakozol hozzám. Kicsit legyél óvatos, mert szembe kell nézned önmagaddal! Olyan, mintha egy pillanatra látnád az életed kívülről egy filmen. Az meg nem mindig kellemes.
Akkor legyen? Íme:
A kérdésekre válaszolj magadban, vagy írd le őket. Képzelj el mindent, lassan haladj, elmélkedj, és élj át mindent, amit csak látsz, érzel, vagy éppen gondolsz.

Az utad egy erdőn át vezet. Milyen erdőt látsz? Milyen napszakban vagy, milyen évszakban? Milyen illatokat érzel? Hogyan érzed magad az erdőben? Jól vagy, félsz, esetleg aggódsz, hogy eltévedtél, fáradt vagy, sietsz valahová, stb.?
Hogy haladsz az erdőben? Úton, vagy csak az erdő közepén? Ha úton, akkor az milyen? Széles, keskeny, kavicsos, kitaposott? Ha csak az erdő közepén, akkor ott milyen? Emelkedő, lejtő, dimbes-dombos, ágak, gyökerek közt, esetleg sziklás, ilyeneket fontos észrevenni. Ahogy haladsz az erdőben, egyszer egy kidőlt fa kerül eléd. Milyen ez a fa? Milyen vastag? Mikor kerülhetett oda? Mit csinálsz most? Hogyan haladsz tovább? Mit csinálsz a fával? Oké, ahogy továbbra is az erdőben haladsz (valamerre), elérkezel egy házhoz. Milyen ez a ház? Mindent „nézz” végig! A méretét, az ablakait, a korát, a stílusát, a fényeket, ki lakja, lakik-e ott valaki, mindent! Aztán menj oda a ház ajtaja elé! Találsz a földön egy kulcsot. Milyen ez a kulcs? Minden fontos lehet. Méret, szín, stílus kor, darabszám. Ezzel kapcsolatban már nagyon sokféle verziót hallottam, szinte mindenkitől mást.
Na jó, megvan a kulcs! A ház ajtaja egyébként nyitva van, ezért benézel. Mit látsz bent, milyen a ház belülről? Akármit is láttál, mondjuk egy asztalt, mindenképpen látsz, amin van egy váza. Írd le milyen a váza. Külseje, mérete, anyaga. Mire használják, van benne valami? Aztán becsukod az ajtót, és tovább mész. Ahogy haladsz az erdőben, látsz egy tisztást. Kimész a tisztásra, és ott látsz egy őzet. Mit gondolsz, mit érzel, mit csinálsz, milyen hatással van rád az őz? Ezután tovább mész a tisztáson, és egyszer csak látsz egy medvét. Ugyan az a kérdés, mint az előbb. Elmegy a medve, te pedig a tisztás végében látsz valamilyen természetes vizet. Nevezd meg milyen víz ez! Ugye sokféle természetes víz létezik. Álló víz, folyó víz, forrás, vízesés, bármi.
Mekkora, mit csinálsz vele, mit érzel?
Végül az erdőben haladsz tovább, és egy hatalmas fehér fal állja el az utadat.  Bármerre nézel, szinte végtelen hosszú, és nagyon magas fal. Hogyan tovább? Mit csinálsz most?
Nos, ezzel a végére is értünk az utazásnak. Végül is megvan az életutad. Az út, amin jársz, ami kialakult benned, mióta itt élsz ezen a földön.
Érdekes lehet felírni, és néha újra végig járni, hátha változik. Bár nekem nem szokott. Már évek óta ugyanazt az utat járom. Esetleg a tempóm . . . mintha lassabban, megfontoltabban haladnék. Mintha jobban élvezném, és többet figyelnék a környezetemre. De az út nem változott. Hogy ez jó, vagy sem, nem tudhatom. Majd utólag fog kiderülni, mint mindig. Jó utazást mindenkinek, ehhez az egyutas élethez!