Aki szeret, az nem ismer igazán,
Csak azt nézi, amit a szemével lát.

Aki azt mondja nekem: szeretlek,
Annak hamis hangot ad ki a szíve.

Ha tudnátok, ki vagyok, utálnátok,
Megvetve néznétek, ki nem állnátok.

Nem lenne senki, aki mosolyogna,
Félve kerülne, ki önmagát óvja.

Nem tudom, az jó-e, ha játszom nektek,
Vagy mutassam magam feketén-fehéren?

Úgy tűnik jobb, ha eljátszom, más vagyok.
Így most utálóm, csak magam maradok. . .