Írásaim

 Az én Apukám nagyon erős. Bármit meg tud tenni, amit csak akar. Az Apukám nagyon okos, vagyis inkább bölcs. Amit eldönt az mindig jó mindenkinek. Apu nagyon igazságos, tudja, hogy ki mit érdemel, és mindenkinek azt adja, ami a legjobb. Amikor jó vagyok, mindig megajándékoz valami kedves dologgal. Soha sem felejti el, ha megteszek valamit, amit kért, és mindig megdicsér érte. De azt szeretem legjobban az Apukámban, ahogy Ő szeretni tud. Édesapa olyan melegszívű, olyan kedves, olyan figyelmes, hogy azt egy ilyen kisgyerek nem is tudja jól elmondani. Apa akkor is nagyon szeret, amikor nem vagyok jó fiú. Ilyenkor szelíden tanít, elmagyarázza miért legyek jobb. Akkor is szeret, amikor egy kicsit mást találok fontosabbnak Nála. Pedig ez biztos nagyon fáj Neki. Szeret akkor is, mikor nem hallgatok a szavára, csak aggódik értem, hogy ne okozzak kárt magamnak. Édesapám megengedi, hogy bárhova vele menjek. Szereti a társaságom. Soha sem hagy magamra, és mindig olyan jókat talál ki nekem, hogy vele nem szoktam unatkozni. Apát azért szeretem, mert ilyen. Mert vigyáz rám, amikor nélküle egyedül lennék. Azért is szeretem, mert ami Neki van, azt megosztja velem is. Ha szomorú vagyok velem sír, és együtt örül velem, mikor boldog vagyok. Apa az egyetlen, aki olyannak lát amilyen valóban vagyok. Néha annyira jó hozzám, hogy nem is hiszem el, hogy én megérdemlek egy ilyen Apukát. Biztat, megerősít a jelenlétével, amikor nagyon küzdök valamivel. Ha mindenki magamra hagy, Apu akkor is mellettem van. Szeretek beszélgetni Vele, mert megértő és mindig türelmesen végig hallgat. Akkor is, ha sokat beszélek. A Tőle jövő szeretet olyan, mint egy nagy puha meleg paplan, amit szorosan magamhoz szoríthatok, ha fázom, vagy félek.

Amikor nagyon fáradt vagyok, és este beszélgetünk az Apukámmal, néha elalszom beszéd közben. Ilyenkor kedvesen, mosolyogva figyeli, ahogy békésen alszom. Csak reggel veszem észre, hogy elaludtam mellette, olyan megnyugtató ilyenkor, hogy az utolsó dolog, amit este csináltam az volt, hogy beszélgettem Vele. Ettől boldogan ébredek, és rögtön hozzá szaladok.
Szeretettel ölel magához, úgy hogy fontosnak érzem magam.
Nekünk egy nagyon nagy családunk van, mert Apa szereti, ha sokan vannak körülötte. Örömmel tekint ránk, mindig büszke a családjára. Bár sokan vagyunk, mégis mindig mindenkire van ideje, mindenkire figyelmet fordít. Nem is tudom, hogyan csinálja. Apa egy csodás Apuka!
Apa azt mondta, hogy egyszer nekem is lesz egy szép nagy családom, amikor nagy leszek. Azt mondta, majd segít, hogy egy nagy családi házban lakhassunk, nagy kerttel és sok virággal. Akkor majd én is apuka leszek, igaziból. Én olyan apuka szeretnék lenni, mint Ő. Szeretném utánozni abban, ahogy gondoskodik rólunk. Ugyan olyan kedves szeretnék lenni, és azt is szeretném, hogy a családom érezze, mennyire szeretem őket. Mindenben utánozni fogom Apát, mert Ő nagyon ügyes, kedves, törődő szülő.
Majd én is sokat leszek a gyermekeimmel, élvezem a társaságukat, együtt játszom velük, és mindig jóra fogom tanítani őket. 
Persze csak részben leszek felnőtt, mert amíg él az Apukám addig én gyermek maradok. Addig nekem is szabad játszani, hintázni, hógolyózni, szánkózni. Majd vigyázok a családomra, gondoskodom róluk, csak picit gyermek maradok. 

Sokszor megkérdezik tőlem, hogy miért szeretem ennyire Édesapát? Ezt a kérdést nem is értem, erre miért kell válaszolni, hát mindent Neki köszönhetek. Mindent, ami van, ami létezik, amiért érdemes élni.
Neki köszönhetem az életem, a jövőm, az érzéseim, az örömeim mind tőle vannak. Hogy miért szeretem? Erre is Ő tud a legjobban válaszolni a Teremtőm, Égi Apukám: "Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet" (1János4:8)