Írásaim

„Egy olyan világban élünk, amit dédapáink hagytak ránk. Nekik köszönhetjük a mesterséges intelligenciát. A kikezdhetetlen logikát, az érzelmektől mentes, gépekkel irányított életet. Nekik lett elegük a szabad érzelmekből. Ők tették áruvá, kereskedelmi eszközökké, csempészek és hatóságok titkos tárgyaivá az emberi érzelmeket. Érzelmekért dolgozunk, érzelmekkel fizetünk, érzelmekkel fegyelmeznek és jutalmaznak minket. Érzelmekkel ölnek meg és érzelmekkel tartanak életben. Mikor, kinek, mi az érdeke. A szabad akarat eltűnt, mert visszaéltek vele dédapáink, mert nem tudták használni ezt a kincset, ezért ma képtelenek vagyunk magunktól dönteni, nem választhatunk jó és rossz között. Meghatározzák az életünket, mert ez lett a rend és a gazdasági stabilitás ára. Ráadásul azt gondoljuk, hogy ez így teljesen normális. Talán tényleg az is.
Mikor megszületik valaki, kap egy chipet a fejébe. Ez blokkolja az érzelmeit élete első napjától kezdve. Érzünk hideget, meleget, éhséget, ízeket, fáradtságot, fájdalmat, mindent, ami fizikai érzés. De az érzelmek csak akkor elérhetőek, ha megdolgoztunk értük, vagy ha a hatóság úgy akarja, esetleg amikor valakitől kapunk. Nincs düh, félelem, szomorúság, aggodalom, féltékenység, csalódás, neheztelés, elégedetlenség, gyász. De nincs kedvesség, szelídség, önzetlenség, együttérzés, öröm, szeretet, boldogság sem. Csak ha veszel magadnak. Vagy ha ad valaki. Ha egy anya jól él, és vehet szeretetet, akkor tud adni a gyermekének is. Ha nem, a gyermek szeretet nélkül nő fel. A társadalom stabil, átlátható, problémamentes. Ha illegálisan dühöt, vagy lázadást adnak el tömegeknek, a hatóság, amikor észreveszi, csak kikapcsolja, és helyette szelídséggel tölti fel a chipeket. Így nincsenek háborúk, forradalmak, mert azonnal megváltoznak az emberek, és hazamennek.

De a szegényeknek nagyon sivár életük van. Sokat dolgoznak egy kis örömért. Vagy éveken át spórolnak, hogy egyszer egy picit boldogok legyenek. Az emberek többségének nem éri meg a drága érzelmeket beszerezni, így nem tudnak örülni, együttérezni, szeretni. A gazdagok boldogok csak. Érzelmi széfjeikben óriási boldogság készleteket halmoznak fel, és ezzel kereskednek. A boldogság lett az arany. A keserűség, a fájdalom, a gyűlölet lett a fegyver, a méreg.

Ismertem egy újságírót, akit a kilátástalanság érzésével öltek meg. Cikket írt a rendszerről, ami az uralkodó testületnek nem tetszett. Óriási adag kilátástalanságot töltöttek a chipjébe. Két napig gyötrődött otthona bezárt ajtaja mögött. Aztán kiugrott az ablakon. Hallottam egy leszámolásról, ahol a gyűlölettel öltek meg valakit. Kiszemeltek egy átlagos embert a munkások zónájából. Gyűlölettel töltötték meg, és a célszemélyhez vitték. Azonnal megölte áldozatát. Mire lebomlott, elillant a düh belőle, már börtönben is volt. Fogalma sem volt róla, hogy miért tette, amit tett.
Az utcán koldusok kéregetnek örömöt, megelégedettséget. A dealerek eufóriát árulnak. Alapítványok gyűjtenek boldog pillanatokra, meghatódásra, békére.

Az érzelmek működtetnek egy érzelmetlen világot. Az intelligencia, ami irányít kikezdhetetlen. Ezért már azt sem tudjuk meghatározni, hogy ez így jó, vagy rossz nekünk. Amikor azt éreznénk, hogy rossz, akkor jó érzésekkel töltenek fel. De másnap elveszik, hogy a munkateljesítményünket ne befolyásolja. Talán ez, a mesterséges világ a jó, de már senki sem él, aki megmondhatná, milyen szabad érzésekkel élni. Mi már nem vágyunk a szabadságra, csak tudjuk, hogy olyan is volt valamikor. Összemosódik már, hogy manipulálnak, vagy csak megóvnak minket. Kihasználnak vagy segítenek? Adnak vagy elvesznek tőlünk? Értékesek az érzelmek vagy csak eszközei a létünknek? Már nem tudjuk, de biztonságos az életünk, stabil a gazdaság és nem történik semmi rossz . . .
Vagy inkább nem történik semmi, csak nem érezzük unalmasnak.
Én is ide születtem. . . megtanultam úgy gondolkodni, hogy ne legyen érzelmi üzenete a gondolataimnak. Engem nem látnak a gépek, nem érzékelik a vívódásomat. A gondolatra nem figyelnek, csak az érzésekre. Ha egyszer rájövök, melyik a jobb élet, megtalálom a módját, hogy magam határozzak az életemről. Addig csak jelentéktelen, arc nélküli tagja vagyok ennek az érzelmetlen világnak.” (monológ egy másik világból)