Mikor tudom átadni az ajándékom?
Mikor lesz béke s nyugalom benned?
Életem célját elérni, mikor fogom?
Azt, hogy e világtól megmentelek. . .
Látod-e már, ami igazából szép?
Tudod-e miért az gazdag, aki ad?
Felismered-e már, ki az ellenség?
S ha igen, szívedből kizárod-e azt?
Jót tenni másokkal, fáradni értük,
Aggódni, szeretni, hallgatni, örülni!
Tudod-e már, hogy mi miért élünk?
S tudsz-e könnyeket letörölni?
Bárcsak ’odadhatnám’ már neked!
Az erőt, a szeretetet, a hitet!
Adni a mosolyt, egy erős kezet,
A szívemet, s az örök életet. . .
Már pislog szemedben a fény,
De még gyakran látok árnyakat.
Ha a sötét függöny egyszer elég,
Akkor kapsz majd szárnyakat!
Tetszik
0
Utolsó kommentek