Van úgy, hogy nem tudjuk, mit lenne jó tenni. Értetlenül állunk, és kicsinek, gyengének, tanácstalannak érezzük magunkat. Az élet egyre több ilyen helyzettel lep meg. Olykor nagyon nehéz embernek maradni. Persze az is emberi lény, akit mindez nem hat meg, nem érdekel. Én arra gondolok, hogy az ember genetikailag rendelkezik pozitív tulajdonságokkal, az egyetlen földi lény akinek érzései vannak. (Nem csak az, hogy éhes! Persze az is egy érzés!) Tehát nem rántunk vállat egyszerűen, és nem rázzuk le magunkról a terheket. Akkor különösen nehéz a helyzet, amikor az ember vágyai, és az elvei ütköznek. Ha a vágyainak enged, feladja az elveit, ha az elveihez ragaszkodik, akkor szenved. 
Sokszor érzékelem, hogy az emberek nem értenek meg. A ragaszkodás, mármint az elvekhez, olyan csodabogárrá tesz. Érzik, hogy nem vagy közülük való. Néha félnek, néha kóstolgatnak. Közben furcsán figyelnek, vajon tényleg nem lehet kimozdítani? Ha azt mondanám egy emberről, akit a természet női testbe csomagolt, hogy szeretem a benne rejlő embert, akkor azt úgy értenék, ágyba akarom vinni. Persze, mert ők csak akkor mondanak ilyent, ha a testi vágyak felerősödnek bennük. De mi köze is van a testi vágynak, a szeretethez? Az égvilágon semmi. Sajnos az történt velük, hogy hagyták magukat átprogramozni. A könnyebb utat választották, a test szem előtt van, érinthető, egyszerűen megérthető, stb. A szív nagyon bonyolult. Mélyreható érzésekkel lehet elérni, megérinteni, simogatni, átölelni. Ezzel nem szeretnek "vacakolni", inkább a könnyebb utat választják.

Szeretek mélyreható, emberi kapcsolatokat kiépíteni, bár ez nagyon sokáig tart. Sok esetben hosszú évekig. Kicsit szomorú a helyzet, amikor valakinél mélyre ásol, aztán csak egy sötét hideg, nyirkos üreget találsz. Régebben megpróbáltam feltölteni, ha találkoztam ilyennel, de mindhiába. Amit beletöltesz felül, kifolyik alul. De van úgy, hogy az ember egy igazi kincses bányát talál. Csak úgy hömpölyögnek ki a drágábbnál, drágább kincsek. Ha beviszel valamit még több lesz, ha kihozol valamit nem lesz kevesebb. Ritka az ilyen szív, de amikor megtalálod, többet nem akarod elengedni.
Már nem érdekel a "csomagolás", hogy férfi, vagy nő. Lehet idős, fiatal, szép, csúnya. A kisugárzás, a szívdobbanás hangjai, a finom tekintet, dallamos hang, természetes illatú bőr, csak az számít, hogy minden érzékszerveddel átéld a jelenlétét. Azért vonzó, mert ember, mert természetes. Így vagyunk megalkotva, így működünk jól, erre van szükségünk. Az ember társas lény, hogy közhelyeket is használjak. Nagy Tervezőnk értékes és csodás munkát végzett. Megérdemli a dicsőséget! Akkor is így jó, ha senki sem ért meg...