Írásaim

 Oly sok idézetet olvastam már barátsággal kapcsolatban. Szépek, nagy érzésekről beszélnek, lángolnak, vagy csak csendesen örülnek. Két ember barátsága egy rendkívüli csoda. Az nem csak érzelem, harc a felsőbb erők ellen, küzdelem önmagunkkal, felelősség, és némi birtoklás. Erősebb kapocs, mint gondolnánk.

Ott álltak a fa alatt mindketten. Még arról szólt a komoly társalgás, hogy a barátság nehéz. Meg hogy felelősség, és csak akkor jó, ha igazi. Aztán a csalódás veszélyéről beszéltek, arról is, miért kell várni még vele. De már eldöntött, visszafordíthatatlan tény volt a barátságuk. Az első pillanattól kezdve együtt voltak. Érzelmileg, gondolatban, szinte, mint az ikrek az anyaméhben. Ehhez nem kellett "barátságot kötni". Némán, szótlanul, nagyon komolyan köttetett a barátságuk, mint minden, ami mögött mély, életre szóló érzések vannak. Lassan, szemérmesen, némi bűntudattal, mert "az ember nem vehet el büntetlenül egy embert a többiektől."
Mégis táplálták a vágyat. A vágyat, hogy az ember megmutassa valakinek az érzéseit. Valakinek, aki érti, aki megérti, és szereti érte. Nem bánták, hogy egyre mélyebb lett ez a kapcsolat, egyre görcsösebb, egyre fontosabb. Jól esett dicsekedni a másikkal. Szívesen megmutatták volna mindenkinek a másikat, mint egy alkotást. De csak félve, nehogy elvegye valaki tőlük, amit szeretnek.
"Ez már szerelem", mondták rájuk néha kicsit élcelődve, de rátapintva a lényegre. Igen az emberek semmire sem vágynak annyira, mint az önzetlen barátságra. Ragaszkodóbb, mint egy testvér, jobb az asszonyok szerelménél, így ír róla a Biblia is.

Ez a barátság úgy dereng ebben a világi zűrzavarban, mint egy csendes, szelíd gyertya fénye, egy sivár dohos pince mélyén. Semmi nem olyan ritka, mint ez a vonzalom, mely önzetlen, és nem akar a másiktól áldozatot. Az élet egyik névtelen, csodálatos, különleges, kiváltságos állapotában élnek, akik megízlelik az emberi érzések ilyen kiválóságát. Amikor őszinte gondolatokat osztanak meg egymással, valami történik, megváltozik közöttük. Mintha az egyik tartozna a másiknak valamivel.
Nem lehet ezt szavakkal elmondani, csak érezni. Csak érezni...