Eldobott boldogság, veszendő remény
Szürke éjjel után, még a hajnal sem szép.
Magányod rabjaként, nem ébredsz fel soha,
Elfelejtett mindenki, nem tartozol sehova. . .
Hiába sarjad mindenütt, a tündöklő élet,
Az csak rabrácsod dísze, nem te kérted.
2014.07.23. 14:42 GáborMiki
Szomorú vég
Tetszik
0
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://gabormiki.blog.hu/api/trackback/id/tr46537929
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek