Végig járom az utam, bár nincs is vége,
Végtelenbe nyúló remény, öröksége.
Csak megyek, amerre visz a szél,
Soha meg nem állok. Fent ragyog az ég,
Minden nap újra látom. Mosolyogva biztat,
Nem enged csüggedni, csak a lábam fáradt.
De megyek tovább, a múltat hagyom múlni,
Megengedem bárkinek, ki lehet gúnyolni.
Üveges szemekben, még fénylik tévedésem,
Mondhatnak bármit, nem vagyok a vétkem.
Szabadon rabszolga, a szolgálatban szabad,
Reményem rabjaként, éhezem az irgalmat!
Míg mellettem vagy, járom az Utat,
Kérlek, emelj fel, s az irányt Te mutasd!
Ad meg kérlek, hogy adhassak újra.
Igazi boldogság mi másból fakadna?
Tetszik
0
Utolsó kommentek