Írásaim

Szeretném rögtön az elején kijelenteni, hogy az alábbi gondolatok kizárólag a szubjektív véleményemet tartalmazzák. Illetve talán kicsit többet annál. Viszont nem vagyok sem dietetikus, sem egyéb szakértője a táplálkozásnak, ezért nyilván vannak téves elgondolásaim. Azt azonban megelégeltem, hogy az emberek többsége oly mértékben engedi, hogy programozzák, befolyásolják, hogy az hamarosan katasztrofális következményeket fog eredményezni. Mivel rendszeres olvasója vagyok Isten Szavának, a Bibliának, meggyőződéssel állíthatom, hogy olyan tanácsokat nem olvastam még ebben a könyvben, aminek az alkalmazása nem vált volna a javamra. Gondoltam, hogy ne legyen annyira szubjektív az írás, kiemelek néhány gondolatot a legfőbb Dietetikustól. Az emberi szerkezet megalkotójánál jobban, senki sem tudja, hogy mi a jó és mi a rossz.

 Az elsőszámú közellenség a liszt. Egy aljas gyilkosnak van beállítva, „aki” mindenféle gonosz betegségekkel öli meg ártatlan áldozatait. De először is nézzük meg a folyamatot, ami idáig elvezetett. Először a kenyér a legfőbb, legértékesebb táplálék volt a köztudatban. Tisztelték, becsülték, hálaimát mondtak érte. Aztán jöttek az okos tudós emberek, akik állítólagos tanulmányaikkal átprogramozták az emberek elméjét. Csak az a liszt jó, ami teljes kiőrlésű. Csak a barna kenyér ehető, és aki nem hallgat ránk, az meg fog halni. Viszont az a nagy helyzet, hogy azt az apróságot elfelejtették közölni, hogy a teljes kiőrlésű gabona, az szó szerint az. Vagyis, ahogy van ledarálják, megőrlik. Ugyan hántolják néha, a jobb minőségűeket, de alapból TELJES kiőrlésű. Mivel a mai gabona már nem ugyan az, mint régen volt, mert a jobb hozam érdekében folyamatosan nemesítették, ezért kicsit változott a felépítése. Tovább a talaj, amiben növekszik erősen szennyezetté vált napjainkra. A gabona sajnos minden felszívódó vegyszert, mérget a héjában tárol, ezért a teljes kiőrlésű lisztben sokszor több mérgező anyag van, mint a fehér lisztben. Ennek hatására írták rá idővel az úgy nevezett „bio” lisztekre, hogy vegyszermentes. De vajon az mitől vegyszermentes? Más bolygóról származik, ahol vegyszermentes a talaj? Vagy csak azért írták rá, hogy megint elhiggyünk, egy újabb hazugságot? Szóval nem lettek egészségesebbek a fehérlisztet nem fogyasztó emberek sem. Vajon miért? Sőt kissé fakóbb, beesett ábrázatukról szinte már messziről látni lehet, hogy ki is az, aki „egészséges” életmódot élve tömi magát a mérgező anyagokkal. Erőtlen, gyenge, és látványosan egészségtelenebb lett az, aki bedőlt ennek az elméletnek.
Hát jó! Akkor vesszen minden pékáru! Aljas áruló mind! Akkor ne együnk egyáltalán kenyeret! A kenyér rossz, hiszen látjuk, hogy bánik el minden ártatlan fogyasztójával. Így szépen kialakult az újabb elmélet (persze „tudományos” kutatásokkal a háttérben): nem szabad semmi gabonafélét fogyasztani. Aztán az emberek szép lassan ezt is elhiszik, mint a „ne együnk vajat, csak margarint, mert az egészséges” propaganda átgondolatlan szavait. Ma már persze mindenki szívesen enné a vajat, mint gyermekkorában, csak ma már elég nehéz kifizetni. Talán nem kellett volna leszokni róla, és ezzel lelassítani a termelését. Most pisloghatunk, hogy nincs, ezért drága. Ott a margarin, tessék azt enni, az olcsó! Ja, hogy műanyag az egész, és ha kicsit sűrűbb lenne, már kerti széket csinálnának belőle? Igen ez igaz, de akkoriban olyan hitelesen mondták, hogy ezt kell venni! Ismerős fordulat ez, igaz? Aztán mondhatnám a csirke húst, az „ásványvizeket”, stb. A tanulsága az egésznek: ne higgy el minden ostobaságot, amit tudományos köntösben akarnak megetetni veled. Az egészséges élet teljesen másban rejlik. Nézzük hát, mit mond egy olyan felsőbb hatalom, Akire igazán megéri odafigyelni! Miért? Lássuk!

Az első, hogy Ő nem változik. „Ne vezessenek félre titeket, szeretett testvéreim. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, mert az égi világosság Atyjától jön alá, és őnála nincsen változás, nem fordul, mint az árnyék.” (Jakab 1:16,17). Vagyis, mindig azt mondja, ami a javunkra válik. Voltak korszakok, amikor képtelen dolgokat kért, vagy jelentett ki, de ma már tudjuk, hogy pontosan úgy van minden, ahogy mondta. Igen, voltak törvények a tisztasággal, a halottak elkülönítésével, a fertőzésekkel kapcsolatban, az ókorban, olyan világban, ahol más népek ezeket nem vették komolyan, csak Isten népe. Ma már nyilván való, hogy mindent jól mondott, és ezzel megóvta a népét. De most nézzük egyszer, hogy milyen ehető dolgokat használtak fel az imádatban régen. Izraelben, Jehova Isten határozta meg, hogy milyen felajánlásokat kellett bemutatni, imádat céljából, illetve a bűnösség ellensúlyozásáért. Ezeknek a felajánlásoknak, a legjobbnak, legértékesebbnek, épnek és különlegesnek kellett lenniük. Voltak állat áldozatok, de voltak ital és étel felajánlásaik. Nos, nézzük mit kért Isten, ha valaki önként, szívből, értékes, tiszta, különleges ételfelajánlást akart adni, Isten elrendezése szerint: „egytized éfa finomliszttel gabonafelajánlásként, egynegyed hin, zúzott olajbogyóból készült olajjal elegyítve” (4Mózes 28:5) Még számtalan idézetet lehetne beszúrni ide, de egy is elég ahhoz, hogy lássuk, Jehova Isten a legértékesebbnek a finomlisztet tartotta. Igen a gabona nagy becsben volt az ókorban, és bizony, készítettek az akkor élők finomlisztet. Igen őröltek külön takarmányt, külön finomlisztet, és még ki tudja mi mindent. A lényeg, hogy a gabona legértékesebb részét kellett Istennek felajánlani, ha valakit erre indított a szíve. Ha a búzakorpa lett volna a legértékesebb, a különleges rész, akkor az állt volna a törvényben. Aztán nézzük hogyan beszél Isten szava a Biblia magáról a kenyérről: „Hogyha sütőkemencében sütött gabonafelajánlást mutatsz be felajánlásként, akkor az finomlisztből készült legyen, olajjal elegyített, karika formájú kovásztalan kenyér, vagy olajjal megkent kovásztalan lepény” (3Mózes2:4). Nézzük Isten csoda útján, hogyan táplálta Illés prófétát, és mi lett ennek az eredménye: „Aztán lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De íme, ekkor egy angyal megérintette, majd így szólt hozzá: „Kelj fel és egyél.” Amikor odanézett, íme, a fejénél egy kerek kenyér volt izzó köveken, meg egy korsó víz. Evett és ivott, aztán ismét lefeküdt. Később Jehova angyala másodszor is eljött, megérintette őt, és ezt mondta: „Kelj fel és egyél, mert túl nagy út vár rád.” Felkelt tehát, evett és ivott, majd annak a tápláléknak az erejével ment negyven nap és negyven éjjel egészen az igaz Isten hegyéig, a Hórebig.” (1Királyok 19:5-8.). Egy másik gondolat a valaha élt legbölcsebb királytól, szintén Isten szavában: „A kenyér arra van, hogy nevessenek a munkások, a bor pedig megvidámítja az életet." (Prédikátor 6:19). Jézus a következőre is megtanította a követőit, hogy imádkozzanak a mindennapi kenyerükért: „Add meg nekünk ma a mai napra való kenyerünket.” (Máté 6:11). Vég nélkül sorolhatnánk, hogy még hány helyen tesz említést Isten szava a kenyérről, méltósággal, tisztelettel. Úgy beszél róla, mint ami valódi érték, amiért naponta imádkoznunk kell. Vajon Isten táplálta volna a szolgáit kenyérrel, ha valóban igaz lenne az, hogy káros az egészségre? Jézus ezreket táplált csoda útján kenyérrel, és a „vendégei” hálásak voltak, és nem mondták neki: „Mester, tudod, hogy ez milyen egészségtelen? Jobban tennéd, ha egyáltalán nem adnál kenyeret!” Vagy a mintaimában arra tanított volna, hogy imádkozzunk a napi kenyerünkért, miközben tudja, hogy milyen káros? Nyilván nem. Sőt Isten megígérte, hogy a kenyerünket, a ruhánkat, a hajlékunkat biztosítani fogja, mindaddig, amíg Őt szolgáljuk. Nos Ő, aki mindent megalkotott, évezredek óta megbecsüléssel, tisztelettel beszél csodás adományáról, a kenyérről. Vajon akkor bízhatunk egy olyan emberi irányzatban, amiről már most látszik, hogy ugyan olyan, mint a többi? Egy elméletet, egy emberi okoskodást fogadjunk el inkább, mint Isten szavának megbízható gondolatait? Persze nyilván nem arról beszélek, amikor ennek a beteg világnak köszönhetően, sokan megbetegszenek, és valóban érzékenyek lesznek a gabonafélékben található, egyre magasabb glutén tartalomra. Inkább azokról az alaptalan, és Isten szavával ellenkező elméletekről beszélek, amikor önjelölt táplálkozási „szakértők” belemagyaráznak mindent a kenyér, liszt és egyéb gabonafogyasztásba. Már ott tartunk, hogy minden betegséget erre vezetnek vissza némelyek. Még a mentális problémákkal kapcsolatban is a kenyeret teszik felelőssé. De vajon oda fognak állni néhány év múlva mindenki elé, akikkel elhitették, hogy mérgező a liszt? El fogják mondani, hogy barátom, tévedtem? Bocsánatot kérnek majd, a Teremtőjüktől, mert méltatlanul nyilatkoztak egy különleges ajándékáról? Gyanítom, hogy nem. Pedig néhány év múlva ezzel az elmélettel is ugyanaz fog történni, mint az összes többivel. Csak addigra majd annyira visszaesik a fogyasztás, hogy az újra megnövekedő igényeket nem tudják majd kielégíteni. Aztán vehetjük meg sokszorosáért a kenyeret, mint most a vajat. Szívesen megköszönném a kenyér ellenségeinek, ha végre felhagynának a kampányukkal, és méltósággal bánnának Isten ajándékával.

Végül nézzünk még egy idézetet, egy folyóiratból, amit a Biblia alapján írtak: „ A fenséges egek után vessünk egy pillantást egy hétköznapi dologra, a kenyérre. Jehova nem csupán „megalkotta az eget és a földet”, hanem „kenyeret [is] ad az éhezőknek” (Zsolt 146:6, 7). Isten ’méltóságát és pompáját’ visszatükrözik a nagy művei, például az, hogy gondoskodott olyan növényekről, melyekből kenyeret készítenek. (Olvassátok fel: Zsoltárok 111:1–5.) Jézus arra tanította a követőit, hogy így imádkozzanak: „Add meg nekünk ma a mai napra való kenyerünket” (Máté 6:11). A kenyér sok ókori nép, köztük az izraeliták egyik legfontosabb tápláléka volt. Annak ellenére, hogy a kenyeret egyszerű ételnek tartják, az a kémiai folyamat, mely néhány alapanyagot finom kenyérré változtat, egyáltalán nem egyszerű.
  Abban az időben, amikor a Bibliát írták, az izraeliták búza- vagy árpalisztből és vízből készítettek kenyeret. Időnként kovászt, vagyis élesztőt is használtak. Ezek az egyszerű alkotórészek összekeverve meglepően sok kémiai vegyületet hoznak létre, melyek között aktív kapcsolat van, de hogy pontosan milyen, azt nem teljesen értik. Ezenkívül az is lenyűgözően bonyolult folyamat, ahogyan megemésztjük a kenyeret. Nem csoda, hogy a zsoltáríró így énekelt: „Mily számosak a te műveid, ó, Jehova! Mindet bölcsen alkottad” (Zsolt 104:24). Téged is arra indít mindez, hogy magasztald Jehovát?” (W08 8/15, 13.old. 9, 10. bek.)

Tehát az állítás, hogy a gonosz gabonák, a finomliszt, a kenyér, csúnya betegségekkel ölik meg ártatlan áldozataikat, kissé sántít. Inkább arról lehet szó, hogy némely gyártó ócska minőségű kenyeret gyárt. Persze ilyen gyártó van mindenféle termékkel, élelemmel kapcsolatban. Ezért kell megválogatni, hogy mit veszünk, és mit eszünk meg. Aztán az is lehet, hogy annyira nem is ártatlanok azok az áldozatok? A mértéktelen fogyasztás valóban okoz betegségeket. Viszont ez nem a kenyér bűne, hiszen még a víz is megöli azt, aki mértéktelenül fogyasztja. Igen van olyan, hogy víz túladagolás. Igen, egyszer volt egy vízivó verseny, aminek a győztese az első helyezést ugyan megnyerte, de az életét elvesztette. Ettől még a víz nem gonosz, csak az ostoba emberek mindennel tudnak ártani maguknak. Az egészséges táplálkozás fő gondolata abban rejlik, hogy azt fogyasszuk, ami jól esik, ami örömet ad, és mindezt mértékletesen. Ha mértékletesek tudunk maradni, akkor fogyaszthatunk bármit, ami emberi eledelnek készült, amit Isten azért alkotott meg, hogy hálás szívvel tudjunk köszönetet mondani, az életért.

„Nincs jobb az embernek, mint hogy egyen, igyon és élvezze az ő lelke a fáradságos munkájából fakadó jót. Láttam én azt is, hogy ez az igaz Isten kezéből van.” (Prédikátor 2:24)