Forró sós cseppek, ők bánatgyöngyök,
Nélkülük a szívben kemény rögök,
Azt mutatják száraz, érzéketlen,
A körbevett szív, s maga az ember.
Könnyek nélkül test vagy te csupán,
Életed, csak lét, heversz a pusztán.
Sivatagban ébredsz, egyedül vagy,
Mert féltél érezni, tudtad, fájna!
De apró könnyek megkenik szíved,
Ha nem bánod őket, nem veszíthetsz.
Csak széppé tesznek, értékes kincsé,
Mert gyöngyeid jelek. Valódi szívé!
Sok valódi, igazgyöngy lesz rajtad,
Mikor sírsz, arcodon legurulnak.
S e gyöngysor, bár értékes és nemes,
Eltűnik, mint a perc, amely ihlette.
De szíved megőrzi minden gyöngyöd,
Nem lesznek ott többé, kemény rögök.
Tetszik
0
Utolsó kommentek