HTML

Írásaim

Csak írogatok, semmi különös. Néha jól sikerül, de néha nem. Mivel mindegyik az én gyerekem, ezért mindegyiket megtartom. Ami gyenge, az is emlékeztet valamire. Ennyi, én itt, csak én vagyok.

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

  • GáborMiki: Nem is biztos, hogy kicsi. Sőt, még az sem biztos, hogy lány. Csupa rejtély vagyok mostanában! Örü... (2018.01.17. 22:01) Boldogok, akik . . .
  • Editke Kolozsváry: Szia! Ez megint olyan szép. Azt hittem Kamilla a kislány... (2018.01.16. 19:57) Boldogok, akik . . .
  • delory nadin: Szia Miki! Ugye van megfejtése az erdős személyiségtesztnek? Én is nagyon szeretem az ilyesmit. A... (2017.10.20. 20:16) Egyutas élet
  • GáborMiki: @delory nadin: Szia! Igen igen. Elsőre furcsa volt, de aztán nagyon élveztem. Köszönöm szépen! (2017.05.08. 09:18) A Barna lesnél
  • delory nadin: Szia Miki! Ismét jó volt olvasni a soraidat... Ez pont az, ami velem sosem történhet meg. Egyedül... (2017.05.04. 20:35) A Barna lesnél
  • Utolsó 20

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

2011.11.02. 09:40 GáborMiki

Nini

 Nini, egy csendes háttérszereplő, egy Márai Sándor regényben. "A gyertyák csonkig égnek" egy rendkívüli alkotás. Több olyan emberi kapcsolatról is ír, melyeken jó elgondolkodni. Most két ember egymás iránti érzéseit szeretném kiemelni ebből a műből. Kicsit tovább gondoltam a leírt szavakat, saját nézőpontból szeretném megvilágítani. Ahogy rám voltak hatással az érzések, a ki nem mondott gondolatok. 

Nini akkor érkezett a kastélyba, mikor Henrik megszületett. Keveset tudni a múltjáról, csak azt hogy iszonyat volt. 16 elmúlt mikor idekerült, ő lett Henrik dajkája. Az ő fia meghalt. A neki készült anyatej Henriket táplálta. A különleges kapcsolatuk ekkor vette kezdetét. Nini víg kedélyű, mindig mosolygós, élettel téli, rendkívül erős nő volt. A kastély tőle vált élővé. Már a neve is vidáman csengett, mint egy kiáltás, ami az életre hív. A neve azt kiáltotta "nagyra becsült". Henrik felnőtt, tábornok lett és egyre többet jelentett neki a mindig háttérben szorgoskodó, életerőt, támaszt adó Nini. Egyszer az életét mentette meg a szeretetével. Amikor még kisfiú volt, Franciaországba utaztak az anyukájával. Az ottani hideg, szeretet nélküli, álarc mögé bújtatott, érzéketlen emberek majdnem megölték Henriket. Olyan fájdalmas volt a szeretet hiány, hogy úgy döntött inkább nem akar élni. Ninit hívta, aki jött a messzi országból és életre hívta őt. Igen, neki csak Nini volt. Tisztelt, becsült másokat, a szüleit, a barátját, a katona társait. De ilyen mély szeretettel csak őt szerette. A történet végén a tábornok és Nini megcsókolják egymást. A szerző sem beszél az érzéseikről. Nem azért mert titkos, inkább az az oka, hogy szavakkal nem lehet kimondani, amit ez a csók jelent.
Nini 16 évvel idősebb volt, mint ő. A kapcsolat köztük teljesen egyedi volt. Nagyon szerették egymást, és egymásban találták meg azt, ami hiányzott az életükből. Ez nem egy romantikus kapcsolat volt, de olyan mélyen gyökerező szeretetről szól, hogy talán hajlunk arra, hogy ezt érezzük. A tábornok nem tudott, nem akart Nini nélkül élni, de közben megnősült, majd fájdalmas körülmények közt elvesztette a feleségét. Nini tudta, hogy helye van Henrik szívében, de nyilván nem gondolt ennél többre soha. A köztük lévő korkülönbség még különösebbé tette a kapcsolatukat. Ahhoz kevés volt, hogy Henrik anyai érzelmeket érezzen a dajka iránt, viszont elég volt ahhoz, hogy a szeretet és mélységes megbecsülés nemes ötvözete oly erővel jelenjen meg a férfi szívében, ami egész életében elkísérte. A mű végén egy rövid, de őszinte, sokat mondó csók jelzi, hogy ez a kapcsolat számukra a mindent, az életet jelentette.
Soha sem mérgezte meg a testiség, a vágyak viharos hullámai, melyek úgy mosnak el egy homokba írt vallomást, mintha egyáltalán nem is létezett volna. Férfi és nő kapcsolatáról beszélünk, mégis itt ember és egy másik ember szerepel. Nem számítanak a nemek, illetve nem úgy, nem olyan értelemben számítanak. A belső lény női és férfi mivolta szerepet kap, jelentőséggel bír, ragaszkodást, az emberi érzésekben való elmélyülést eredményezi.
Henrik nyugodt Nini mellett, biztonságban van, érzelmileg stabil. Kevés embernek adatik meg hasonló. Nini kapaszkodik a tábornokba, mert adni akar. Adni magából, adni az érzéseiből, mert ő erre született. A gyermekkora megsebezte, de ettől vált azzá, aki lett. Csendes szelíd, mégis nagyon erős asszonnyá. Mint egy szárnya tört madár, már nem repülhetett az égen, de a szabadság szeretete, a szárnyalás öröme, benne maradt. Nini oly csodás asszony, akinek kell a közelsége, egyszerűen kell. Mindig tudja mit csinál, mindig mások érdekeit nézi, életben tart, mert az életből táplálkozik. Érzelmi emberek mindketten, de kiegyensúlyozottan.

Elgondolkodtam, miért fogott meg ez kapcsolat a regényből. Picit mindig másképp figyelem a körülöttem zajló eseményeket, más szemmel olvasok egy regényt, vagy nézek egy filmet. Nekem ez a kapcsolat nagyon sokat jelent. Megszerettem azt, amiről a szerző nem is ír. Megszerettem az érzéseiket. Pedig nem lehet látni, csak sejteni lehet. Ninit aki tudja, mikor mit kell tenni, hogy a szeretet soha ne hűljön ki. Aki családtag, akiről gondoskodni lehet, aki elfogadja azt a szeretetet és megbecsülést, amit adnak neki. Igen mindenkinek kell egy Nini.

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://gabormiki.blog.hu/api/trackback/id/tr843346915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mistletoe · http://mistletoe-blues.blogspot.com/ 2011.11.07. 06:19:45

Megérkeztem. Nagyon érdekes írás, felkeltetted az érdeklődésem Márai iránt.
Üdvözlettel: Joci

GáborMiki 2011.11.10. 12:29:52

@mistletoe: Szia!
Örülök, hogy itt vagy. Márait azért szeretem, mert nagyon emberi. Az érzései, a gondolatai. Néha fájóan tárgyilagos, de sajnos az életünk valósága ma még nem túl szép. A gyertyák csonkig égtek nagyon jó könyv, ha tudod olvasd el.
Szeretettel:
m.
süti beállítások módosítása