Hát Te?
Honnan bújtál elő, törékeny aprócska szirmaiddal?
Piciny kelyhed gyönyörű színnel ékesítve, milyen kedves látvány, ebben a szürkeségben.
Egyszerű szépséged egyetlen pillanat alatt fogott meg!
Különleges színed, kiemelkedik a szürke, egyhangú világból.
Mégis mennyi ember megy el melletted úgy, hogy észre sem vesznek.
Nem látnak belőled semmit, mert nem vagy hivalkodó, csendesen, némán ragyogtatod azt, amitől különleges vagy.
De látod, van, aki észrevesz, meglátja benned a szépet.
A sok szürke gyomból kivillanó, tündöklő kedvességed.
Megálltam, mikor a közeledbe értem, és megörökítettem azt, ahogy én látlak téged.
A pillanatot, mikor kis lila lelked megrebben éppen.
Így láthattam kinyílni szirmaidat, láthattam a reggeli harmat könnycseppjét legördülni szíveden.
Elmenni ezek mellett vétek az embernek, hiszen Teremtőnk ajándéka vagy te is, ebben a zavaros, rohanó, süket és vak világban.
Nem kerti, vagy szobanövénynek születtél, nem könnyű gondozni, vagy vigyázni rád.
De amikor kinyílnak reggelente virágaid, s én éppen arra járok, megállok egy picit, hogy csodáljam őket.
Ennyivel tartozom, hiszen olyan kedvesen osztod meg a szépet.
Aztán majd eljönnek még mások is hozzád, ne félj!
Lesz olyan, aki szívesen telepedik le melletted a fűben, majd figyeli, vigyázza apró törékeny életed.
Alkotód pedig mindig kedvét fogja lelni színed egyedi varázsában.
Lásd, valaki meglátott, észrevett, elkapta a röpke pillanatot.
Maradj ilyen mindig, kérlek!
Utolsó kommentek