Szeretem, amikor reggel, hűvös van, és párás a levegő. Szeretem a rigók énekét. Azt is amikor esik az eső, vagy amikor köd csöpög a falevelekről. Szeretem a virágok illatát, mikor lágyan, sejtelmesen lebegnek a széllel. Szeretek tüsszenteni. Szeretem a szelet, még ha viharos is. Az erdő hangjait, illatait, tapintását, érintését. Azt hiszem az erdőben, mindent szeretek. A patak csörgedezését, a roppanó gallyak hangját, a hűvös barlangokat, a hideg, mozdulatlan köveket, gyümölcseit, vadjait, árnyait, csendjét, nyugalmát, erejét, hatalmát.
  Szeretem az évszakokat. Mind a négyet. Mindegyiket másért. Szeretem a hideget is, mikor a testemet rázza, vagy az arcomat vágja, jeges szél formájában. Szeretem a havat, a fagyott tavakat, a jégcsapokat, a néma élőhalott tájakat, a decemberi égboltot.
  Szeretem a csillagokat nézni. Szeretem csendjüket, hívó „hangjukat”. Amikor felismerek csillagképeket, vagy meglátok különlegességeket. Szeretem a Hold fényét, árva ragyogását, nyugodt tündöklését. Bár félek a sötétben, szeretem az éjszaka szelíd árnyait, rejtélyes mozdulatait. A csillagos égen átsuhanó felhőket.
  Szeretem az embereket, ha nem is mindet. A hangjukat, érzéseiket, érintésüket, pillantásukat. Szeretem, ha zavarban van valaki, ha vidám, vagy boldog. Szeretem, amikor segíthetek nekik, mikor az életem mások hasznára van. Szeretem a kisfiam érintését, mikor fejét a vállamra hajtja. Szeretem gondolatait, érzéseit. Szeretem a szolgálatom, amit azért végzek, hogy sokaknak jobb legyen az életük, céljuk legyen, megnyugodjanak.
  Szeretek étkezni. Mindenféle ételt szeretek. Szeretem az illatukat, ízüket, színeiket, változatosságukat. Szeretem elkészíteni, megfőzni, fűszerezni, sütni, párolni, pirítani, kóstolgatni. Szeretem, amikor feltörik a dió. A roppanást, amikor enged a csonthéj. Szeretem az érett dinnye hasadásának hangját. Szeretem nézni, amikor olvad a vaj a serpenyőben. Szeretem a zöldfűszereket. Szeretem a bort, amikor sötétvörös, hideg, és enyhén fa ízű. Szeretem az alma illatát, mert nem tudom miért, de mindig megnyugtat. Szeretem a csokoládét, ha keserű, és különleges. A kávét, ha erős, forró és jó!
  Szeretem a magányt. Már szeretem. Nem bánt, nem kér semmit, nem ad, de nem is vesz el. Szeretem, mert csendben van. Engedi, hogy beszéljek, érezzek, gondolkodjak, álmodjak. Szeretem, amikor elmegy végre, mert azért nélküle sokkal jobb. Szeretem, ha beteg vagyok. Talán furcsa, de szeretem. Engedni a testemnek, hagyni, hogy győzzön. Feküdni, ágyba bújni, vacogni, aludni. Szeretek meggyógyulni, újra rendesen élni. Dolgozni, alkotni, építeni, mozogni, beszélni. Szeretek tevékenyen létezni, de szeretem néha a semmit tenni. Nézni az órát, ahogy mozog a mutatója. Figyelni a napot, ahogy lemegy az égen. Szeretem várni a zöld felvillanást, amit még sosem láttam.
  Szeretem a sziklát, a magas hegyeket. A vizeket, folyót, tengert, patakot, ereket. A vízesést, amit órákig tudok nézni mozdulatlanul. A pocsolyákat, amibe legszívesebben még mindig beleugranék. Szeretem a füvet, a vadvirágokat. Szeretek mezítláb gyalogolni, homokban, fűben, köveken, sárban. Szeretek játszani, hintázni, gyermeknek lenni. Szeretem a párnacsatát, azt hiszem, még mindig szeretem. Szeretem az álmaim, reményem, lehetséges életem. Szeretek gyalogolni, elmélkedni, imádkozni. Szeretek érezni, félteni, aggódni, gondoskodni. Szeretem a gondolataim leírni, másokét elolvasni. Szeretem az utazást, a várakozást, a honvágyat, a váratlan fordulatokat. Szeretem a házakat, otthonokat. Különböző illatukat, stílusukat, formájukat.
  Szeretem, hogy kicsik vagyunk, még a fák is nagyobbak nálunk. Szeretek porszem lenni, vagy olyan, mint egy fűszál. Szeretem a sötét sarkokat egy helyiségben. Szeretek néha elbújni, eltűnni, nem létezni. Szeretek utolsó lenni, maradékot enni, kimaradni valamiből, nélkülözni. Szeretek éhezni, szomjazni és fázni. Szeretek kényelmetlen helyen aludni. Szeretek sátrazni, nomád körülmények közt lenni. Szeretek pólóban, farmernadrágban járni.  
  Szeretek ceruzával, és töltőtollal írni. Meg filctollal rajzolni. Kézzel festeni, gyurmázni, gipszet önteni. Szeretek gyerekekkel lenni. Focizni velük, labdázni, tollasozni.
  Szeretek . . .

 . . .  azt hiszem igazán szeretek élni.