Egy nap, már nem bírta tovább, és elment az orvoshoz. Nagyon fáradt volt, és sokkal nehezebben tudta elvégezni a rutinfeladatait is. Egyre több aggasztó jele volt valami súlyos betegségnek. Már nagy baj volt, ezt legbelül érezte, és kicsit félt is, hogy vajon mit fog mondani az orvosa.

 Rengeteg vizsgálat, és mindenféle kellemetlen teszt várt rá. Eltökélte, hogy végig csinálja, bár semmi kedve sem volt hozzá. Egyik helyről a másikra járt, és közben végtelen kimerültséggel végezte nap, mint nap ugyanazokat a feladatokat. Teltek a hetek, a hónapok, és minden diagnózissal, egyre szomorúbb, elkeseredettebb lett.
A pontos okát a számtalan bajnak, még mindig nem tudta, de sejtette, hogy mitől vannak ezek a nyomasztó tünetek.

Forró volt, és egyre magasabbra szökött fel a láza. A bőre foltokban kiszáradt, és fájdalmasan szétrepedezett. Keringési zavarai voltak, amik furcsa tüneteket produkáltak. Az érfalai néhol összeszűkültek, néhol elvékonyodtak. Testnedvei sokszor feltöltötték az ereit, és szinte pattanásig feszítették. A veséje is rosszul működött, nem tudta kiválasztani a szennyeződéseket rendesen, ezért folyamatosan pusztultak az éltető sejtek a szervezetében.
Nehezen lélegzett, szinte fájdalmasan lassan. Amikor fulladozott, néha rettenetes rohamokban tört ki belőle a köhögés.
Az ízületei is fájtak, és csak recsegve, ropogva mozogtak. Időnként izomrángások jelezték a fájdalmát. Amikor egy-egy rossz mozdulat következtében belenyilallt a fájdalom, szinte az egész teste beleremegett. A folyamatos láztól, vagy talán az elviselhetetlen fájdalmaktól, sokszor csak folytak a könnyei, megállíthatatlanul. Ömlött, záporozott a sűrű könnyeső ilyenkor, amíg meg nem nyugodott a lelke, és újult erőre nem kapott. Fekélyek árasztották el a testét, néhol hatalmas daganattá növekedve. Ezek a sebek kínozták a legjobban. Fertőző, förtelmes kinövésekké váltak, kellemetlen szagokat árasztva.

 Amikor megtudta, hogy megvan a pontos diagnózis, tudják mi a problémája, izgatottan ment vissza az orvoshoz. Félt egy kicsit attól, hogy mit fog hallani, de reménykedett, hogy nem a legrosszabbat. Remélte, hogy van gyógyír a bajára.
Amikor megjelent az Orvosa, feszülten sietett hozzá.
- Mi a bajom Doktor úr? – kérdezte elhaló hangon.
- Sajnos elég nagy a baj. Tudok magán segíteni, de csak hosszú, elhúzódó kezelések fognak javítani a helyzetén. Hamarosan megkezdem a gyógykezelését, de készüljön fel minden rosszra, mert nem lesz könnyű.
- De mi a bajom?! Kérem, mondja el nekem!
Az Orvos rátette a kezét a Föld vállára, és ezt mondta:
- Az egész teste tele van emberekkel. Ők emésztik, pusztítják minden testrészét, kínzó fájdalmat okozva minden egyes nap. Ezért szenved egyre jobban, egyre elviselhetetlenebbül. . .
Szomorúan sóhajtott fel a Föld:
– Szóval mégis a legrosszabb történt. . . Meg tud menteni engem? – kérdezte remegő hangon.
Az Orvos, csak bólintott, majd szépen lassan, vigasztaló hangon el kezdte magyarázni, hogy mit fog tenni a Föld gyógyulása érdekében. . .