Eldobott boldogság, veszendő remény Szürke éjjel után, még a hajnal sem szép. Magányod rabjaként, nem ébredsz fel soha, Elfelejtett mindenki, nem tartozol sehova. . . Hiába sarjad mindenütt, a tündöklő élet, Az csak rabrácsod dísze, nem te kérted.
Tetszik
0
Utolsó kommentek